A Zoli

Igen, ő "A Zoli". A múltkor Dömét fotóztam, ekkor született az ötlet, hogy lefényképezzem majd szépen sorban a barátaimat. Még nem kezdtem el a sort, viszont a bűvös papírdobozkámban találtam kb. 1991-92-ből néhány portrét Mészáros Zoli barátomról, akivel egy többnapos vidéki fellépésen voltunk, emlékeim szerint Siklóstól Mohácsig. A fotók Pécsett készültek a Szent István téren és környékén, valami jó kis Orwo negatívra... Talán én is hívtam elő, arra már nem emlékszem. Zoli azóta Münchenben él, hangoskönyveket ad ki, de megjelentetett már mesekönyvet is a saját rajzaival, ha jól tudom. Mindezt magyarul.
Amikor legutóbb itthon volt, kérésére felvettem neki József Attila Szabad-ötletek jegyzékét, az egészet, szőröstül-bőröstül egy délelőtt... De még nem volt vele megelégedve, azt mondta, első vázlatnak jó, így azóta is nálam vannak a felvételek. (Lelkemre kötötte, hogy nem mutathatom meg senkinek, hát nem is teszem.)
Úgyhogy mutiba maradnak a régi fotók. Legközelebb csinálok róla újakat. Bár nem sokat változott...

Ezen az utolsó képen gondolkoztam, hogy nem tiszteletlenség-e ide tenni, de hát ezek is mi voltunk, fiatalok és bohók. Ez utóbbi, szerencsére vagy sajnos, lökéshullám-szerűen máig megmaradt.  
(Iszom is néha a levét, főleg amikor komolynak kellene maradni, és nem jól ítélem meg a helyzetet. Na ez csak most valami kapcsán eszembe jutott...)