2011. július 24., vasárnap

Új bringatúrán...

...töröm a fejem. Még nem volt blogom, amikor egy laza kis háromnaposat tettem húsvétkor Hajdú-Biharban és Nagyváradon. 

(1. nap: Püspökladány- Zsáka, 2. nap: Zsáka-Komádi-Biharkeresztes, 3. nap: Biharkeresztes-Nagyvárad-Biharkeresztes) 
Odafelé Püspökladányig természetesen vonattal mentem, majd visszafelé pedig Biharkeresztestől. Nagyon kellemes kis túra volt, nem hosszú, olyan 160 kilométer, bár a harmadik nap (vagyis inkább a második) egyedül már kicsit unalmas. Hogy miért oda mentem, egyszer talán leírom részletesebben is. Dióhéjban: megnéztem nagyapám hajdani gyógyszertárát (és egyben lakóházát) Zsákán, ahol pici gyerekként sokszor nyaraltam (Komádiban államosították a sajátját, és itt kapott helyette egy másikat, ahol alkalmazottként dolgozhatott, nagymamámmal együtt...)


Nagyvárad, színház
Zsáka, szombat este a helyi kocsmában
Nagyvárad belvárosát nagyon szépen felújították. Alkalmi idegenvezetőm egy 78 éves bácsi volt, hajdan aktív sportoló, birkózó (többszörös román bajnok) és mozdonyvezető. Én különben olyan 63-nak néztem. Kérés nélkül körbevezetett a belvárosban, és elmesélt sok mindent a város és az épületek múltjáról. Fel is vettem a hangfelvevőmmel. (Apukám egyébként ide járt egy darabig iskolába, amikor pár évre visszacsatolták Észak-Erdélyt Magyarországhoz.) A bácsi megkért, hogy fotózzam le a barátait is, akik ott ücsörögtek a színház előtti parkban két padon, öltönyben, makulátlanul. Fura kontraszt volt a nagyváradi színház környéke az igényesen felöltözött öregekkel (bár utólag eszembe jutott, húsvét hétfő volt) a szombat esti zsákai kocsmaélményhez képest. Vasárnap, bár nem vagyok református, elmentem az istentiszteletre (Zsákán nincs katolikus templom, csak a szomszédos Furtán), és előtte, utána beszélgettem az emberekkel. Megható volt, hogy az öregek mind emlékeztek a nagyszüleimre (pedig 1969-ben felköltöztek Budára, a Köbölkút utcába). Többen is mondták nagyapámra, hogy "jó ember volt". Azt például most tudtam meg, hogy a "gyógyszerész úr" hosszú éveken keresztül jó viszonyban volt a helyi ortodox lelkésszel, akit Mundruczó Kornélnak hívtak, és az ismert filmrendező nagyapja volt. Már ő is elment, nagyapám meg még jóval korábban, 1973-ban...


Itt már hazafelé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése